Megjelent Albert Ernő Csíkdánfalva és adatok a felcsíki hat faluról című monográfiája. A Magyarországra áttelepült cikkíró örömmel pillantotta meg a kiadványt, hiszen szülőfalujáról írták, ahol élete első szakaszának legszebb éveit töltötte. Szüleivel igazságtalan döntés és kényszer alapján kellett elhagyniuk Csíkdánfalvát. Erről a szomorú történetről a könyv említést sem tesz. Erről az időszakról a levéltári adatokat nem lapozták fel. A könyv szerint Néda Gábor volt asztalos oktatómester a ’30-as évek végén pozitív személy volt a csíkdánfalvi oktatás történetében. A cikkíró emlékszik arra, hogy Vasile Iacob és Néda Gavril a bécsi döntést követően kiürítették az iskola gyakorló műhelyét, és a teljes felszereléssel Brassóba menekültek. A könyvben alig esik szó Bíró János kántortanítóról, a kisiskolások nagyszerű hitoktatójáról. Antal Kálmán tanítóról, a cikkíró apjáról csak jót írhatna. Erről beszélnek a dokumentumok. A képesítő vizsgát kitűnően tette le. Az ötvenes években fellebbezési kérelmében írta: „Most meg arra kényszerítenek, hogy mondjak le ingatlan vagyonomról, kérjem önként az áthelyezésemet, mert kulák származásom végett nem tudok eredményes munkát végezni mint népnevelő-tanító. ” Hiába írta fellebbezését. A cikkíró javasol egy pótfejezetet Elfelejtett nevek, elfelejtett tettek címmel. /Takó Edith, született Antal, nyugalmazott tanárnő, Csíkdánfalva, Nagyatád: Adatok és gondolatok egy könyv margójára. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 29./
